Egyre többet beszélünk arról, hogy a Föld erőforrásai végesek, és ebből még kúrva nagy szívások lesznek. De persze nem nagyon teszünk semmit, vagy ha mégis, az inkább csak látszat. Vagy elintézzük azzal, hogy úgysem lehet mit tenni, meg a politika, meg a faszomtuddjami. Persze, amíg úgy akarjuk megoldani a megoldhatatlant, hogy közben ne változzon semmi, sőt, egyre jobban éljünk, többet pazarolhassunk, addig tényleg nincs mit teni.
Írtam egy tanmesét, két országról. Az egyik országban, nevezzük ezt hangya országnak, egy csúnya és gonosz király birtokolja a hatalmat. A másikban, legyen ez tücsök ország, nos ott egy jóságos és megértő király uralkodik. De jön ez a globalizáció, meg emelkednek a nyersanya árak, nem is beszélve az energiáról, és ez sajnos begyűrűzik mindenhová, ha akarjuk, ha nem. Tudják ezt az emberek is, meg a királyok is, csak hát mit is kéne tenni.
Tücsök ország jóságos királya látja, hogy alatvalói szenvednek a magas áraktól, ezért úgy dönt, hogy csökkenti az energiát súlytó adókat (benzin, áfa), sőt, még támogatja is például a gáz árát, hogy szegény népe ne fázzon télen.
Hangya ország gonosz királya viszont rettenetes gaztettre szánja el magát: bejelenti, hogy az összes energiahordozót, a tüzifától a benzinig egy külön energiaadóval súlytja, aminek eredményként évente exponenciálisan fog emelkedni ezek ára. Idén legalább 10% lesz az áremelkedés, aztán 20%, és így tovább, a mostani árhoz viszonyítva. Bizony, nyolc év múlva a mainak 12-szerese lesz minden ár. De ez legalább nem függ a világpiactól, mert a jövedéki adó akkora lesz, hogy az árak pont így alakuljanak.
Tücsök országan bezzeg jól éltek az emberek, nöttön nőtt az életszínvonal. Az emberek egyre nagyobb házakat építettek, messze a várostól, nagy autókkal jártak dolgozni, és mindenki boldog volt. A királynak persze ez nem kevés pénzébe került, de a népért mindenre hajlandó volt ez a jóságos király. Szerették is a emberek.
Eközben hangya ország alattvalói keseű időket éltek. Bár még csak alig volt érezhető az áremelkedés, így is sok szegény nyugdíjas már alig tudta kifizetni a téli tüzelő árát, és a nagyja még csak ezután jött. Mihez kezdjünk, mi lesz velünk, jajj, mit tett velünk a mi gonosz királyunk. Aztán persze összeszedték magukat az emberek, hiszen élni kell, még ha nehéz is. Kénytelen, kelletlen kisebb házakba költöztek, azokat is jól leszigetelték, még olyan is volt, hogy összebútorozott az egész család, persz, közel a városhoz, hogy ne kelljen már autóval járni. Élelmes vállalkozók alternatív fűtési megoldásokat kezdtek árulni, újra fejlődni kezdett a tömegközlekedés. A gyárak mindent kitaláltak, hogy csökkentség az energiafelhasználást, mert látták, hogy vagy csinálnak valamit, vagy pár év múlva tönkre mennek a rettenetes adóktól.
Eközben meg a gonosz királynak csak dőlt be a sok pénz az egyre növekvő energiaadókból, és mivel már mindene megvolt, és már nem volt elég teherautója, hogy ellopja a többit, hát kitalálta, hogy ebből támogatni fogja az energiatakarékos beruházásokat. Adott pénzt fűtéskorszerűsítésre, szigetelésre, tömegközlekedésre, technológiai fejesztésekre, mindenre, ami csökkentette az energia szükségletet.
Nehéz idők jártak ekkor az alattvalókra, páran meg is fagytak télen, de a nagyja valahogy csak elboldogult.
Közben eltelt vagy tíz esztendő, és az olaj ára elérte az ezer dollárt. Vele együtt persze egekbe szökött a gáz ára is, meg minden, ami energia. Akkorra ez már nem is tűnt furcsának, hiszen már évtizedekkel korábban megjósolták, hogy vége az ingyen energiának, csak akor még senkit nem érdekelt. Visszanézve inkább azon értetlendedtek az emberek, hogy korábban hogyan lehettek ennyire vakok?
Ja, hogy mi lett a két országgal? Azt nem tudom. Nektek van tippetek?
